2017.03.19. vasárnap: NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA
Adj nekünk vizet, hogy ihassunk!
A nép azonban szomjazott ott a víz hiánya miatt, és zúgolódott Mózes ellen: ,,Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Azért, hogy szomjan veszíts minket, gyermekeinket és állatainkat?’’ Ekkor Mózes az Úrhoz kiáltott: ,,Mitévő legyek ezzel a néppel? Kis híja, és megkövez engem!’’ Azt mondta erre az Úr Mózesnek: ,,Vonulj el a nép előtt, végy magad mellé néhányat Izrael véneiből, aztán vedd kezedbe botodat, amellyel a folyóvízre ütöttél! Aztán jöjj, és íme, én majd odaállok eléd a Hóreb sziklájára. Üss a sziklára, és víz fakad belőle, hogy ihasson a nép!’’ Úgy is cselekedett Mózes Izrael vénei előtt. Azt a helyet pedig elnevezte Masszának és Meríbának, Izrael fiainak perelése miatt, és azért, mert kísértették az Urat, mondván: ,,Köztünk van-e az Úr, vagy sem?’’
Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal. Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen. Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa. Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet. Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt! Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk. Ma, ha szavát meghalljátok: ,,Ne keményítsétek meg szíveteket, Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet. Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!’’
Mivel tehát elnyertük a megigazulást a hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Őáltala megnyílt számunkra az út a hit által a kegyelemhez, amelyben kitartunk, és dicsekszünk Isten dicsőségének reménysége alapján. a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben, meghalt a gonoszokért. Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk.
Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül hat óra volt. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: ,,Adj innom!’’ Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony erre megkérdezte tőle: ,,Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?’’ Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. Jézus azt felelte: ,,Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ,,adj innom'', talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.’’ Az asszony megjegyezte: ,,Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?’’ Jézus azt felelte: ,,Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.’’ Erre az asszony megszólalt: ,,Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!’’ Jézus ezt felelte neki: ,,Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!’’ Az asszony erre kijelentette: ,,Nincs férjem.’’ Jézus ezt válaszolta: ,,Jól mondtad: ,,Nincs férjem''. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem férjed. Ezt helyesen mondtad.’’ Az asszony ekkor így szólt: ,,Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.’’ Jézus azt felelte neki: ,,Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának. Az Isten lélek, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk.’’ Az asszony erre megjegyezte: ,,Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.’’ Jézus azt válaszolta neki: ,,Én vagyok az, aki veled beszélek.’’ Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: ,,Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?’’ Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek: ,,Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?’’ Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá. Eközben a tanítványok kérték őt: ,,Rabbi, egyél!’’ Ő azt felelte nekik: ,,Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.’’ A tanítványok egymást kérdezgették: ,,Talán enni hozott neki valaki?’’ Jézus pedig így folytatta: ,,Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét. Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra. Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval. Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.’’ Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: ,,Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.’’ Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt. Az asszonynak pedig azt mondták: ,,Mostmár nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője.’’