2017.05.13. szombat
(Fatimai Szűz Mária, Szent Szerváciusz, Bogner Mária Margit)
Az Úr igéje elterjedt az egész vidéken
A következÅ‘ szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja Isten igéjét. Mikor azonban a zsidók a sokaságot látták, elfogta Å‘ket a féltékenység, s káromlások között ellentmondtak annak, amit Pál mondott. Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: ,,ElÅ‘ször nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasÃtjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, Ãme, a pogányokhoz fordulunk, mert Ãgy parancsolta nekünk az Úr: Â,,A pogányok világosságává tettelek téged, hogy szolgáld az üdvösséget a föld végsÅ‘ határáigÂ''’’ [Iz 49,6]. Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. A zsidók azonban felizgatták a vallásos és elÅ‘kelÅ‘ asszonyokat, s a város elsÅ‘ embereit. Ãœldözést szÃtottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték Å‘ket határukból. Ezek lerázták ellenük lábuk porát, és elmentek Ikóniumba. A tanÃtványok pedig elteltek örömmel és a Szentlélekkel.
Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. GyÅ‘zelmet szerzett jobbja, az Å‘ szentséges karja. Megismertette szabadÃtását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek elÅ‘tt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségérÅ‘l. A föld minden határa látta Istenünk szabadÃtását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király elÅ‘tt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr elÅ‘tt, mert eljön megÃtélni a földet. Igazságban Ãtéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.
Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok Å‘t.’’ Ekkor Fülöp kérte Å‘t: ,,Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!’’ Jézus Ãgy válaszolt neki: ,,Annyi idÅ‘ óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Â,,Mutasd meg nekünk az AtyátÂ''? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, Å‘ cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tetteimért higgyetek. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sÅ‘t nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek tÅ‘lem az én nevemben, megteszem azt.