2017.06.13. kedd: PÁDUAI SZENT ANTAL
Isten pecsétjével eljegyzett, és a Lélek zálogát adta szívünkbe
Isten hűségére mondom, hogy beszédünkben, amelyet hozzátok intéztünk, nincs: ,,igen’’ is meg ,,nem’’ is. Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt ,,igen’’ is meg ,,nem’’ is, hanem az ,,igen’’ valósult meg benne. Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind ,,igen,, lett őbenne. Ezért az ,,ámen’’ is általa hangzik fel tőlünk Isten dicsőségére. Aki pedig megerősít minket veletek együtt Krisztusban, és aki felkent minket, az Isten, és ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, s a Lélek zálogát adta szívünkbe.
Parancsolataid csodásak! Lelkem azért tanulmányozza őket. Igéid megértése világosságot ad, és értelmesekké teszi az együgyűeket. Lélegzetvételre nyitom a szám, parancsaid után kívánkozom. Fordulj felém és könyörülj rajtam, miként azokon szoktál, akik nevedet szeretik. Irányítsd lépteimet igéid szerint, hogy semmiféle hamisság ne uralkodjék rajtam. Ments meg engem az emberek erőszakosságaitól, hogy rendeleteidet megtartsam. Derítsd fel szolgád fölött arcodat, ismertesd meg velem rendelkezéseidet!
Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.