2017.07.07. péntek
(Szent Willibald, Szent Jácint)
Ábrahám utódainak adom ezt a földet
Sára százhuszonhét esztendeig élt, aztán meghalt Kirját-Arbában -- azaz Hebronban --, Kánaán földjén. Ábrahám odament, hogy meggyászolja és elsirassa. Amikor azután felkelt a halotti szertartástól, így szólt Hét fiaihoz: ,,Jövevény és idegen vagyok én nálatok, adjatok nekem sírnak birtokot köztetek, hogy eltemethessem halottamat!’’ Ezek után Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát Makpéla mezejének barlangjában, Mamréval -- azaz Hebronnal -- szemben, Kánaán földjén.
Ábrahám, akit az Úr mindennel megáldott, öreg és élemedett korú volt már. Akkor Ábrahám azt mondta háza legöregebb szolgájának, aki gondját viselte mindenének, amije volt: ,,Tedd a kezedet az ágyékom alá, hadd eskesselek meg az Úrra, az ég és föld Istenére, hogy nem veszel fiamnak feleséget a kánaániak lányai közül, akik között lakom, hanem elmégy az én földemre és az én rokonságomhoz, s onnan veszel feleséget fiamnak, Izsáknak!’’ A szolga azt felelte: ,,Hátha nem akar az az lány eljönni velem erre a földre? Vigyem vissza akkor a fiadat arra a helyre, ahonnan kijöttél?’’ Ábrahám erre így szólt: ,,Őrizkedj attól, hogy valaha is visszavidd a fiamat oda! Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és szülőföldemről, aki szólt hozzám, és megesküdött nekem, azt mondta: ,,Ivadékodnak adom majd ezt a földet!'' -- Ő elküldi majd angyalát előtted, s kapsz onnan feleséget a fiamnak. Ha azonban a lány nem akar követni téged, nem kötelez ez az eskü. A fiamat azonban ne vidd vissza oda!’’ Izsák eközben megérkezett Lahai-Rói kútjának vidékéről, és a Negeb földjén lakott. Mivel a nap alkonyatra hajlott már, kiment busongani a mezőre. Amikor azonban felemelte szemét, látta, hogy tevék jönnek a távolban. Rebekka is felemelte szemét, és meglátta Izsákot. Erre leszállt a tevéről, és megkérdezte a szolgától: ,,Ki az az ember, aki jön elénk a mezőn?’’ A szolga azt felelte neki: ,,Ő az én uram!’’ Erre a lány hamar fogta a fátylát, és befödte magát. A szolga aztán elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett, az pedig bevitte Rebekkát anyjának, Sárának sátrába. Feleségül vette, és annyira megszerette, hogy megvigasztalódott fájdalmától, amelyet anyja halála miatt érzett.
ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló. Ki tudná elmondani az Úr nagy tetteit, ki tudná elbeszélni minden dicső művét? Boldogok, akik megtartják a törvényt, és mindenkor az igazat cselekszik! Gondolj ránk, Uram, néped iránti jókedvvel, látogass meg minket szabadításoddal, hadd lássuk választottaid jólétét, hadd örvendjünk nemzeted örömének, hadd dicsekedjünk örökségeddel.
Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: ,,Kövess engem!’’ Az fölkelt és követte őt. Történt pedig, hogy amikor asztalhoz ült a házban, íme, sok vámos és bűnös jött, és letelepedett Jézussal és tanítványaival együtt. Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: ,,Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?’’ Ő meghallotta ezt és így szólt: ,,Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: ,,Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot'' [Óz 6,6]. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.’’