2017.07.20. csütörtök
(Antiochiai Szent Margit, Szent Illés, Szent Apollináris)
Vagyok, aki vagyok: a Vagyok küldött engem hozzátok
Mózes azt felelte Istennek: ,,Íme, elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok! Ha ők akkor azt kérdezik tőlem: ,,Mi az ő neve?'' -- mit mondjak nekik?’’ Isten erre azt mondta Mózesnek: ,,Én vagyok az, ,,Aki vagyok''.’’ Aztán azt mondta: ,,Ezt mondd Izrael fiainak: Az ,,Aki van'' küldött engem hozzátok!’’ Azután Isten azt mondta Mózesnek: ,,Ezt mondd Izrael fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről-nemzedékre. Menj el, és gyűjtsd egybe Izrael véneit, és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene megjelent nekem, és azt mondta: Íme, meglátogattalak benneteket, és láttam mindazt, ami veletek Egyiptomban történt. Elhatároztam, hogy kivezetlek titeket Egyiptom nyomorúságából a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. Ők hallgatni is fognak szavadra. Aztán menj be Izrael véneivel Egyiptom királyához, és mondd neki: Találkoztunk az Úrral, a héberek Istenével. Most elmegyünk háromnapi járásra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek! Ám én tudom, hogy Egyiptom királya nem fogja megengedni, hogy elmenjetek, csak ha erős kéz kényszeríti. Ki fogom tehát nyújtani a kezem, és megverem Egyiptomot azokkal a csodáimmal, amelyet közöttük véghezvinni szándékozom, azok miatt aztán majd elbocsát titeket.
ALLELUJA! Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a nemzetek közt műveit! Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik. Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak. Amit Jákobnak törvényül hagyott, örök szövetségül Izraelnek, mondván: ,,Neked adom Kánaán földjét, mint kötéllel kimért örökségteket.’’ Pedig csekély számmal voltak igen kevesen és jövevények azon a földön, és nemzettől nemzethez vándoroltak, egyik országból a másikba. Nem engedte, hogy bárki is ártson nekik, sőt királyokat fenyített meg miattuk: ,,Fölkentjeimhez ne nyúljatok, ne bántsátok prófétáimat!’’ Amikor éhséget bocsátott az országra, s összetörte kenyértartó botjukat. Elküldött előttük egy férfit, rabszolgának adták el Józsefet. Béklyóba szorították lábát, vas került a nyakára, amíg szava be nem teljesedett: az Úr igéje ugyanis igazolta őt. A király elküldött és megszabadíttatta, a népek fejedelme szabadon engedte; Háza urává tette őt és minden jószágának parancsolójává, hogy főembereit tetszése szerint kormányozza, és bölcsességre tanítsa véneit. Erre Izrael Egyiptomba költözött, és Jákob jövevény lett Kám földjén. Nagyon elszaporította népét az Úr, erősebbé tette ellenségeinél. Majd megváltoztatta azok szívét, úgyhogy meggyűlölték népét, szolgáival álnokul bántak. Erre elküldte szolgáját, Mózest és Áront, a választottját, és végbevitette velük beszédes jeleit és csodatetteit Kám földjén.
Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű -- és nyugalmat találtok lelketeknek [Jer 6,16]. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.’’