2017.08.11. péntek: SZENT KLÁRA
(Szent Zsuzsanna)
Szerette az Úr atyáidat, azért hozott ki Ő maga nagy erővel
Kérdezősködj csak a régi napok felől, amelyek te előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten megteremtette az embert a földön -- kérdezősködj az ég egyik szélétől a másikig, történt-e valaha ilyesfajta dolog, vagy lehetett-e hallani, hogy hallja egy nép Isten szavát, aki a tűz közepéből szól, mint ahogy te hallottad, s életben maradtál! Vagy hogy megtette-e Isten, hogy elmegy és nemzetet választ magának a nemzetek közül próbák, jelek, csodák, harc, erős kéz, kinyújtott kar és rettenetes látványok által, mindent aszerint, amit tiértetek tett az Úr, a ti Istenetek Egyiptomban, szemed láttára, hogy megtudd, hogy az Úr az Isten, s rajta kívül nincs más. Az égből szavát hallatta veled, hogy oktasson téged, a földön megmutatta neked felette nagy tüzét, s hallottad igéit a tűz közepéből, mivel szerette atyáidat, s kiválasztotta utódaikat. Éppen azért az ő nagy erejével kihozott téged Egyiptomból, s előtted járt, hogy igen nagy, s nálad erősebb nemzeteket eltöröljön utadból, s téged bevigyen helyükre és neked adja földjüket birtokul, mint ahogy azt ma is láthatod. Ismerd el tehát ma, és vésd a szívedbe, hogy az Úr az Isten fönn az égben és lenn a földön és senki más! Tartsd meg parancsait és rendeleteit, amelyeket parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked, s utánad fiaidnak és hosszú ideig maradhass azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened majd ad neked.’’
A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára. Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám. Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet és azok nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem. Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok. Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok. A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben. Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem. Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé? Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete? Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát? Így szóltam: ,,Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.’’ Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél, Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom. Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat. Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait. Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek. A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek. Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett. Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható. Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.
Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek aszerint, amit cselekedett [Zsolt 62,13]. Bizony, mondom nektek: vannak néhányan az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.’’