2017.09.11. hétfő

Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye


Kol 1,24 - 2,3

Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva, hogy teljesen érvényt szerezzek Isten igéjének, a titoknak, amely századok és nemzedékek óta el volt rejtve, de amelyet most kinyilatkoztatott szentjeinek. Velük akarta Isten megismertetni ennek a titoknak dicsőséges gazdagságát a pogányok között. Ez a titok pedig nem más, mint a bennetek lévő Krisztus, a dicsőség reménye. Mi őt hirdetjük, amikor minden embert intünk és tanítunk teljes bölcsességgel, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. Ezért fáradozom és küzdök az ő erejének segítségével, amely hatékonyan működik bennem. Azt akarom, hogy tudjátok meg, hogyan küzdök értetek, a laodíceaiakért, és mindazokért, akik nem látták szemtől-szembe személyemet, hogy a szívük megvigasztalódjék, és szeretetben összeforrva eljussanak a megértés teljességének minden gazdagságára, Isten titkának, Krisztusnak ismeretére, akiben a bölcsesség és a tudomány minden kincse rejlik.

Zs 61

A karvezetőnek. Iditun szerint. Dávid zsoltára. Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön segítségem. Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy nagyon ne ingadozzam. Meddig támadtok mindnyájan egy emberre és sújtjátok le, mint megrogyott falat, megdőlt kerítést? Csakugyan úgy akarják ledönteni méltóságából; A hazugságban gyönyörködnek. Szájukkal áldást mondanak, de szívükben átkoznak. Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön reménységem. Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy meg ne tántorodjam. Szabadulásom és dicsőségem Istenben van; Erősségem Istene ő; Istenben van menedékem. Bízzatok benne, népek minden gyülekezete, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Ádám fiai csupa hiábavalóság, az emberek fiai csupa hazugság; Ha mérlegre kerülnek, a füstnél is könnyebbek, ahányan csak vannak. Ne bízzatok az igazságtalanságban, ne kívánjátok meg a rablott kincseket; Ha a gazdagságban bővelkedtek, ne kössétek hozzá szíveteket. Egyszer szólt Isten, ezt a két dolgot hallottam: Istené a hatalom, s tiéd, Uram, az irgalom; És te megfizetsz kinek-kinek cselekedetei szerint.

Lk 6,6-11

Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt. Az írástudók és a farizeusok pedig lesték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban ismerte gondolataikat, és így szólt a elszáradt kezű emberhez: ,,Kelj föl és állj a középre!’’ Az fölkelt és odaállt. Azután Jézus ezt mondta nekik: ,,Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót cselekedni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elveszíteni?’’ Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt az emberhez: ,,Nyújtsd ki a kezedet!’’ Az megtette, és meggyógyult a keze. Azok erre esztelen haragra gerjedve arról kezdtek tanácskozni egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal.