2017.11.03. péntek
(Porres Szent Márton, Szent Hubertusz, Szent Szilvia)
Azt kívánnám, hogy magam legyek távol átkozottként Krisztustól testvéreimért
Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem tesz tanúságot a Szentlélekben, hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen. Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki mindenek fölött álló, örökké áldott Isten. Ámen.
Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet, Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat. Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged. Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak. Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát. Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni? De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek. Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek. Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!
Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. Ott egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: ,,Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?’’ Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta. Aztán így szólt hozzájuk: ,,Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?’’ Erre nem tudtak mit felelni.