2018.06.25. hétfő
(Aquitániai Szent Prosper, Vercelli Szent Vilmos, Szent Dorottya)
Megvetették az Úr rendelkezéseit, szövetségét és intelmeit
Keresztülvonult ugyanis az egész országon, felment Szamaria ellen, három esztendeig ostromolta és Hósea kilencedik esztendejében bevette az asszírok királya Szamariát s elhurcolta Izraelt Asszíriába és Hálában és Hábornál, Gózán folyója mellett, a médek városaiban telepítette le őket. Az történt ugyanis, hogy Izrael fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenük ellen, aki kihozta őket Egyiptom földjéről s a fáraónak, Egyiptom királyának kezéből s más isteneket tiszteltek s azon nemzetek szertartásai szerint jártak, amelyeket az Úr elpusztított Izrael fiai és Izrael királyai színe elől, mivel hasonlóképpen cselekedtek, Figyelmeztette erre az Úr Izraelt és Júdát minden prófétája és látnoka által: ,,Térjetek vissza nagyon gonosz útjaitokról s tartsátok meg parancsaimat és szertartásaimat teljesen azon törvény szerint, amelyet atyáitoknak parancsoltam s amint nektek szolgáim, a próféták által meghagytam.’’ Ám ők nem hallgattak rá, hanem megkeményítették nyakukat atyáik nyakassága szerint, akik szintén nem akartak engedelmeskedni az Úrnak, Istenüknek. Elvetették törvényeit és szövetségét, amelyet atyáikkal kötött s figyelmeztetéseit, amelyekkel figyelmeztette őket s a hiábavalóságokat követték s hiábavalóságokat cselekedtek és utánozták a nemzeteket, amelyek körülöttük voltak s amelyek felől azt parancsolta nekik az Úr, hogy ne tegyenek úgy, mint ahogy azok cselekedtek. Ezért igen megharagudott az Úr Izraelre s eltávolította őket színe elől, úgyhogy nem maradt meg csak Júda törzse. --
A karvezetőnek. A ,,Liliomok’’ szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének. Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret. Isten, elvetettél és szerteszórtál minket, haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk! Megrendítetted az országot és összetörted, gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg. Kemény dolgokat mutattál népednek, kábító borral itattál minket. Jelt adtál a téged félőknek, hogy az íjak elől megmeneküljenek. Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket! Szent helyén így szól Isten: ,,Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem Szukkót völgyét nektek. Enyém Gileád és enyém Manassze, és Efraim fejem sisakja. Júda az én jogaram, Moáb a tál, amelyben mosakszom. Edomra vetem sarumat, a filiszteusok hódolnak nekem.’’ Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba? Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség, de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.
Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a szemedből a szálkát, amikor íme, a gerenda ott van a te szemedben? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, csak aztán fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.