2018.08.11. szombat: SZENT KLÁRA
(Szent Zsuzsanna)
Az igaz ember a hite által él
Nemde te vagy, Uram, kezdettől fogva az én Istenem? Én Szentem, mi meg nem halhatunk. Uram, te hívtad őt az ítéletre, erőssé tetted, hogy büntessen. A te szemed tiszta, s te nem nézheted a rosszat, a gonoszságot nem szemlélheted. Miért nézed tehát e gonosztevőket, és miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat? Olyanokká tetted az embereket, mint a tenger halait, és mint a csúszó-mászót, melynek nincsen gazdája. Valamennyit kifogja horoggal, kihúzza hálóval és varsájába gyűjti; ezen örvend és ujjong. Ezért mutat be áldozatot hálójának, és áldozik varsájának, mert általuk lett kövérré osztályrésze, és válogatottá eledele. Nemde szüntelen kiveti hálóját, és nem szánja kíméletlenül öldökölni a nemzeteket? Kiállok őrhelyemre, megvetem lábamat a sáncon, és figyelek, hogy lássam: mit szól majd hozzám, és mit felel panaszomra. És felelt nekem az Úr és mondta: ,,Írd fel e látomást, és vésd olvashatóan táblákra, hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa. Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik, s már teljesedéséhez közeledik, és meg nem hiúsul; ha késlekedik is, higgy benne, mert biztosan eljön és el nem marad. Íme, abban, aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek, az igaz azonban hite által élni fog.’’
A karvezetőnek. A ,,Mút labbén’’ dallama szerint. Dávid zsoltára. Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet. Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet! Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak. Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél. Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre. Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is. Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát. Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket. Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője. Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram. Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között. Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát. Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem, hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon. A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg. Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz. Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről! Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye. Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek. Bocsáss rájuk, Uram, rettegést, hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek! Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem? Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején? A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt; Fogják meg őket saját kigondolt terveik! Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz, és magára mond áldást a fösvény. Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, ,,Nem keresi; nincs Isten!’’ Egyre csak ezt forgatja fejében. Útjai szerencsések minden időben. Túl magasak neki ítéleteid, mind megveti ellenségeit. Mert így szól szívében: ,,Én nem ingok meg, baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.’’ Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság. Lesben áll az utakon, titokban öli meg az ártatlant. Szeme a szegényt kémleli, mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén. Leskelődik, hogy a szegényt megragadja, elragadja a szegényt, hálójába fogva. Ráront lelapulva, és a nyomorultak csak hullanak karja erejétől. Mert így szól szívében: ,,Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket!’’ Kelj föl, Uram, Isten! Emeld föl kezed, ne feledd el a szegényeket! Miért gúnyolja a gonosz az Istent? Miért mondja szívében: ,,Nem kéred számon.’’ Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet, juttasd tehát kezeidbe őket! Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője. Törd össze a bűnös és a gonosz karját; keresheted majd gonosztettüket, de nem találod. Király az Úr örökkön-örökké, kipusztultak országából a pogányok. A szegények kívánságát meghallgattad, Uram. Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled, hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy, hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.
Amikor visszaértek a tömeghez, odajött hozzá egy ember, térdreesett előtte és azt mondta: ,,Uram! Könyörülj a fiamon, mert holdkóros és nagyon szenved. Sokszor tűzbe esik, máskor meg vízbe. Odavittem őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.’’ Jézus ezt felelte: ,,Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!’’ Jézus ráparancsolt, az ördög kiment belőle, és a gyermek meggyógyult abban az órában. Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: ,,Mi miért nem tudtuk kiűzni?’’ Azt felelte nekik: ,,A kishitűségetek miatt. Mert bizony, mondom nektek: ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, ,,menj innen oda'', elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.’’