2019.02.18. hétfő
(Boldog Fra Angelico)
Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről
Az ember aztán megismerte feleségét, Évát. Az fogant, megszülte Káint, és így szólt: ,,Embert kaptam Istentől!’’ Majd ismét szült: az öccsét, Ábelt. Ábel juhpásztor volt, Káin pedig földműves. Történt pedig számos nap múltán, hogy Káin ajándékot mutatott be az Úrnak a föld gyümölcséből. Ábel is áldozott nyája elsőszülötteiből és azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira, de Káinra és ajándékaira nem tekintett. Nagy haragra gerjedt erre Káin, és lehorgasztotta a fejét. Ám az Úr azt mondta neki: ,,Miért gerjedtél haragra, s miért horgasztod le a fejed? Nemde, ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!’’ Mindazonáltal Káin azt mondta Ábelnek, a testvérének: ,,Menjünk ki!’’ Amikor kint voltak a mezőn, Káin rátámadt testvérére, Ábelre, és megölte. Azt mondta ekkor az Úr Káinnak: ,,Hol van Ábel, a testvéred?’’ Ő így felelt: ,,Nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?’’ Azt mondta erre neki: ,,Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről. Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját, s befogadta öcséd vérét kezedből! Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön!’’ Azt mondta erre Káin az Úrnak: ,,Nagyobb az én gonoszságom, hogysem viselhetném. Íme, ma kivetsz engem e föld színéről, el kell takarodnom színed elől, s kóbor bujdosó lesz belőlem a földön: így bárki megölhet, aki rám talál!’’ Azt mondta erre az Úr neki: ,,Korántsem lesz úgy, sőt bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik!’’ Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál.
Ábrahám pedig másik feleséget vett, akit Keturának hívtak. Ő Zámránt, Jeksánt, Mádánt, Mádiánt, Jesbokot és Súát szülte neki. Jeksán aztán Sábát és Dedánt nemzette. Dedán fiai az assuriták, a letusiták és a leummiták voltak, Mádiántól pedig Éfa, Éfer, Hénok, Abida és Eldáa származott. Ezek Ketura fiai. Ábrahám Izsáknak adta mindenét, amije volt, a mellékfeleségek fiait pedig megajándékozta, s még életében elküldte fia, Izsák mellől a Keleti vidékre. Ábrahám életének napjai százhetvenöt esztendőt tettek ki. Aztán elhunyt, meghalt késő öregségben, élemedett korban, napokkal telten, és népéhez tért. Erre fiai, Izsák és Izmael eltemették a Makpéla barlangjában, amely Mamréval szemben a hetita Cohár fiának, Efronnak mezején van, amelyet Ábrahám megvásárolt Hét fiaitól. Ott temették el őt, és a feleségét, Sárát. Halála után Isten megáldotta fiát, Izsákot, aki az úgynevezett ,,Élő és látó kútja'' mellett lakott. Ábrahám fiának, Izmaelnek, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült neki, a következő a nemzetsége. Izmael fiainak neve, nevük és származásuk szerint a következő: Izmael elsőszülötte, Nebajót, aztán Kedár, Adbeél, Mibszám, Másma, Dúma, Mássza, Hádár, Tema, Jetur, Náfis és Kedma. Ezek Izmael fiai, és ez a nevük, szállásaik és lakóhelyeik szerint; tizenkét fejedelem, törzseik szerint. Izmael életkora százharminchét esztendő volt, amikor elhunyt, meghalt, és népéhez tért. Hevilától Súrig laktak, amely az asszírokhoz menet, Egyiptommal átellenben van. Minden testvérét megelőzve hunyt el. Izsáknak, Ábrahám fiának nemzetségtörténete a következő. Izsákot Ábrahám nemzette. Amikor negyvenesztendős volt, feleségül vette Rebekkát, a mezopotámiai szír Bátuel lányát, az arám Lábán nővérét. Izsáknak azonban könyörögnie kellett az Úrhoz feleségéért, mivel meddő volt. Az Úr meg is hallgatta, és megadta Rebekkának, hogy foganjon. A magzatok azonban viaskodtak méhében, mire ő azt mondta: ,,Ha így kellett járnom, mi szükség volt fogannom?’’ Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat. Az Úr azt felelte: ,,Két nemzet van méhedben, és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak.’’ Amikor aztán eljött a szülés napja, íme, kiderült, hogy ikrek voltak a méhében. Az, aki elsőként született meg, vöröses volt és egészen szőrös, mint az állat prémje; elnevezték tehát Ézsaunak. Mindjárt megszületett a másik is, kezével a bátyja sarkát fogva. Elnevezték ezért Jákobnak. Hatvanesztendős volt Izsák, amikor ezek a gyermekek születtek neki. Amikor felnövekedtek, Ézsauból ügyes vadász és mezőt járó ember lett, Jákobból pedig csendes, sátorban lakó ember. Izsák Ézsaut szerette, mert jóízűket evett vadászatából, Rebekka viszont Jákobot szerette. Amikor Jákob egyszer főzeléket főzött, Ézsau, aki akkor jött meg fáradtan a mezőről, így szólt hozzá: ,,Adj nekem ebből a vörös főzetből, mert szörnyen fáradt vagyok!’’ -- Emiatt nevezték el őt Edomnak (azaz Vörösnek). -- Jákob azt mondta neki: ,,Add el nekem érte az elsőszülöttségedet!’’ Ézsau azt felelte: ,,Íme, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttség!’’ Jákob erre azt mondta: ,,Akkor esküdj is meg nekem!’’ Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttséget. Miután így kenyeret, és lencsefőzeléket kapott, evett és ivott, aztán elment, és csekélységnek tartotta, hogy eladta az elsőszülöttséget.
Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig. Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten. Jön íme, Isten, íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat: színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas förgeteg. Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék: ,,Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem.’’ Igazságát hirdetik az egek, mert Isten tart ítéletet. ,,Halljad én népem, hadd beszéljek, Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened: Én Isten, a te Istened vagyok. Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak. Nem veszek el házadból fiatal bikákat, sem nyájaidból kecskebakokat. Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben. Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém. Ha éheznék, nem kellene neked szólnom, mert enyém a földkereksége, s mindaz, ami betölti. Eszem-e én a bikák húsát, iszom-e én a kecskebakok vérét? Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek; Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.’’ A bűnöshöz azonban így szól az Isten: ,,Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat. Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél. Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szőtt. Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé. Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te. Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened. Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket! Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.’’
Mikor kiszállt, a farizeusok elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle. Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: ,,Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.’’ Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.