2019.07.06. szombat
(Goretti Szent Mária, Szent Izaiás, Szent Dominika)
Hittel áldotta meg Izsák Jákobot és Ézsaut megjövendölve sorsukat
Amikor Izsák megöregedett és a szeme elhomályosodott, úgyhogy már nem látott, hívatta idősebb fiát, Ézsaut, és azt mondta neki: ,,Fiam!’’ Ő azt felelte: ,,Itt vagyok!’’ Ekkor az apja azt mondta neki: ,,Látod, megöregedtem, s nem ismerhetem halálom napját. Fogd a fegyvereidet, a tegezt meg az íjat, menj ki a mezőre, és ha elejtesz valamit a vadászaton, készíts belőle nekem ételt, úgy, amint tudod, hogy szeretem! Aztán hozd el, hogy egyek, és megáldjon téged a lelkem, mielőtt meghalok!’’ Rebekka meghallotta, hogy Izsák a fiával, Ézsauval beszél. Mihelyt kiment Ézsau a mezőre, hogy zsákmányt ejtsen, és feláldozza, aztán felöltöztette őt Ézsau legjobb ruháiba, amelyek nála voltak a házban, s a kecskegidák bőrével körülvette kezét, és befödte a csupasz nyakát. Aztán az ételt meg a kenyeret, amelyet készített, odaadta a fiának, Jákobnak a kezébe. Ő bement atyjához, és így szólt: ,,Atyám!’’ Az így válaszolt: ,,Hallgatlak! Ki vagy te, fiam?’’ Jákob erre azt mondta apjának: ,,Én vagyok elsőszülötted, Ézsau! Úgy cselekedtem, ahogy parancsoltad nekem. Kelj fel, ülj le, és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.’’ Ám Izsák újra szólt a fiához: ,,Hogy találtad ezt ilyen hamar, fiam?’’ Jákob azt felelte: ,,Az Úr, a te Istened akarata volt, hogy hamar elém jöjjön, amit kerestem!’’ Izsák erre így szólt Jákobhoz: ,,Gyere csak ide, hadd tapogassalak meg, fiam, s hadd győződjem meg, te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem!’’ Ő odament apjához. Izsák megtapogatta, és így szólt: ,,A hang ugyan Jákob hangja, de a kéz az Ézsau keze!’’ Nem ismerte meg, mert a szőrös kezei jobban hasonlítottak Ézsaura. Meg akarta tehát őt áldani, ezért megkérdezte tőle: ,,Te vagy az én fiam, Ézsau?’’ Ő azt válaszolta: ,,Én vagyok.’’ Erre így szólt: ,,Akkor hozd ide nekem az ételt a vadászatodból, fiam, hogy megáldjon téged a lelkem!’’ Ő odavitte, s mikor azt elfogyasztotta, bort is nyújtott neki. Miután megitta, Izsák, az ő atyja azt mondta neki: ,,Gyere ide hozzám, és csókolj meg, fiam!’’ Ő odament, és megcsókolta. Erre aztán, mihelyt megérezte ruhái illatát, megáldotta őt ezekkel a szavakkal: ,,Íme, olyan az én fiam illata, mint a dús mező illata, amelyet az Úr megáldott. Adjon neked Isten az ég harmatából s a föld kövérségéből, bőséget a gabonából és a borból. Népek szolgáljanak neked, nemzetségek boruljanak eléd: légy ura testvéreidnek, és anyád fiai hajoljanak meg előtted. Aki átkoz téged, legyen átkozott, s aki megáld téged, teljen el áldással!’’
ALLELUJA! Dicsérjétek az Úr nevét, dicsérjétek szolgái az Urat, akik az Úr házában álltok, Istenünk házának udvaraiban! Dicsérjétek az Urat, mert az Úr jó, zengjetek nevének, mert kedvességgel teli. Mert kiválasztotta magának az Úr Jákobot, Izraelt a maga birtokául. Mert én tudom, hogy nagy az Úr, s a mi Istenünk felülmúl minden istent. Amit akar, az Úr mindent megtehet égen, földön, tengeren és minden mélységben. Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat készít az esőhöz, tárházaikból szeleket hoz elő. Megölte Egyiptom elsőszülötteit, embert, állatot egyaránt. Jeleket és csodákat küldött benned, Egyiptom, a fáraóra és valamennyi szolgájára. Megvert tömérdek nemzetet, és megölt hatalmas királyokat: Szehont, az amoriták királyát, Ógot, Básán királyát, és Kánaán minden királyságát, s odaadta örökségül földjüket, örökségül népének, Izraelnek. Uram, örökkévaló a te neved, nemzedékről nemzedékre száll emléked, Uram. Mert igazságot szerez népének az Úr, és könyörületes szolgái iránt. A nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz alkotásai. Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak; van fülük, de nem hallanak, és lehelet sincs szájukban. Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük! Izrael háza, áldjátok az Urat! Áron háza, áldjátok az Urat! Lévi háza, áldjátok az Urat! Akik félitek az Urat, áldjátok az Urat! Áldott legyen Sionról az Úr, aki Jeruzsálemben lakik. Allaluja.
Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: ,,Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?’’ Jézus így felelt nekik: ,,Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot; mert kiszakad a folt a ruhából, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe töltik, így mind a kettő megmarad.’’