2019.10.31. csütörtök

(Szent Wolfgang, Boldog Romzsa Tódor)

Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől?


Róm 8,31b-39

Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Isten az, aki a megigazulást adja; ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közbenjár értünk? Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Éhség, mezítelenség, veszedelem, üldözés, vagy kard? Amint írva van: ,,Miattad gyilkolnak minket naphosszat, olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat’’ [Zsolt 44,23]. De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Zs 108,21-31

Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram, és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem. Mert én nyomorult és szegény vagyok, és szívem összeszorult bensőmben. Elenyészem, mint a hanyatló árnyék, olyan vagyok, mint a lerázott sáska. Térdem a böjttől gyenge lett, húsom az olaj híján elsorvadt. Gúny tárgyává lettem előttük, ha látnak, fejüket csóválják. Segíts meg, Uram, én Istenem, ments meg engem irgalmadban! Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez: ezt, Uram, te művelted. Átkozzanak ők, de te áldj meg engem, jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek, s örvendezzen szolgád. Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem, és palástként takarja őket a szégyen. Hangos szóval hálát adok az Úrnak, és áldom őt sokak előtt, mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megmentse életét az ítélkezőktől.

Lk 13,31-35

Még abban az órában odajött hozzá néhány farizeus, és azt mondta neki: ,,Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.’’ Ő azt mondta nekik: ,,Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök és gyógyítok, ma és holnap, és harmadnap befejezem. De ma, holnap és a következő napon úton kell lennem; mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de te nem akartad. Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek, nem láttok engem, amíg el nem jön az idő, s mikor majd ezt mondjátok: ,,Áldott, aki az Úr nevében jön''’’ [Zsolt 118,26].