2019.11.16. szombat

(Skóciai Szent Margit, Szent Otmár)

Mindenható igéd az égből ott termett a pusztulásra szánt föld közepén


Bölcs 18,14-16

Mert mialatt mély csend borult mindenre, s az éjjel sietős útja közepén tartott, mindenható igéd az égből, királyi trónodról, ott termett a pusztulásra szánt föld közepén mint egy zord harcos. Vissza nem vonható parancsodat hordozta éles pallos gyanánt, ott állt és betöltött mindent halállal, az eget érte, miközben a földön állt.

19,6-9

Az egész teremtés ugyanis teljesen ujjáalakult természetében, hogy parancsaid szolgálatára álljon, és gyermekeidet sértetlenül megóvja. Mert felhő árnyéka borította táborukat, s ott, ahol azelőtt víz állt, szárazföld bukkant elő: jól járható út a Vörös-tengerben, zöldellő mező a nagy mélység közepén. Átvonult rajta az egész nép kezed oltalma alatt, és bámulatos csodáidat szemlélte; legelésztek, mint a lovak, szökdeltek, mint a bárányok, és dicsértek téged, Uram, aki megmentetted őket.

Zs 104,2-3.36-43

Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Megölte országuk minden elsőszülöttét, erejük minden zsengéjét. Aztán kivezette őket ezüsttel-arannyal megrakottan, törzseikben senki sem volt beteg. Egyiptom örült, hogy kivonultak, mert rájuk nehezedett a tőlük való félelem. Oltalmukra felhőt terjesztett föléjük és tűzzel világított nekik éjszaka. Kérésükre fürjek jöttek, és mennyei kenyérrel lakatta jól őket. Megnyitotta a sziklát és vizek fakadtak, folyók eredtek a sivatagban. Mert megemlékezett szent szaváról, amelyet szolgájához, Ábrahámhoz intézett. Kivezette népét ujjongásban, választottait vigasságban.

Lk 18,1-8

Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: ,,Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ,,Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!'' Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ,,Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.''’’ Azután így szólt az Úr: ,,Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?’’