2020.07.18. szombat: SZENT HEDVIG
(Szent Arnold)
Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek
Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön; akik hajnalhasadtával végrehajtják gonosz terveiket, mert kezüknek hatalmában van. A szántóföldeket megkívánják és erőszakkal elveszik, a házakat elrabolják; erőszakosan bánnak a férfivel és háznépével, a gazdával és birtokával. Ezért így szól az Úr: ,,Íme, én erre a nemzetségre veszedelmet hozok, melyből nem vonjátok ki majd nyakatokat; és nem jártok majd fennhéjázva, mert felette gonosz idő lesz ez! Azon a napon majd példázatot költenek rólatok, és siratóéneket, amely így szól: ,,Teljesen ki vagyunk fosztva, népem osztályrésze gazdát cserél, senki nem adja vissza, mezőink a fosztogatók zsákmányai lettek.'' Ezért nem lesz senkid sem, aki kötéllel osztályrészt mérjen ki neked az Úr gyülekezetében.’’
A karvezetőnek. A ,,Mút labbén’’ dallama szerint. Dávid zsoltára. Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet. Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet! Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak. Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél. Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre. Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is. Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát. Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket. Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője. Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram. Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között. Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát. Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem, hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon. A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg. Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz. Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről! Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye. Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek. Bocsáss rájuk, Uram, rettegést, hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek! Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem? Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején? A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt; Fogják meg őket saját kigondolt terveik! Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz, és magára mond áldást a fösvény. Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, ,,Nem keresi; nincs Isten!’’ Egyre csak ezt forgatja fejében. Útjai szerencsések minden időben. Túl magasak neki ítéleteid, mind megveti ellenségeit. Mert így szól szívében: ,,Én nem ingok meg, baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.’’ Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság. Lesben áll az utakon, titokban öli meg az ártatlant. Szeme a szegényt kémleli, mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén. Leskelődik, hogy a szegényt megragadja, elragadja a szegényt, hálójába fogva. Ráront lelapulva, és a nyomorultak csak hullanak karja erejétől. Mert így szól szívében: ,,Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket!’’ Kelj föl, Uram, Isten! Emeld föl kezed, ne feledd el a szegényeket! Miért gúnyolja a gonosz az Istent? Miért mondja szívében: ,,Nem kéred számon.’’ Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet, juttasd tehát kezeidbe őket! Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője. Törd össze a bűnös és a gonosz karját; keresheted majd gonosztettüket, de nem találod. Király az Úr örökkön-örökké, kipusztultak országából a pogányok. A szegények kívánságát meghallgattad, Uram. Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled, hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy, hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.
A farizeusok pedig kimentek és tanácskozni kezdtek ellene, hogy hogyan veszítsék el őt. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnan. Nagy tömeg követte őt, és ő mindegyiküket meggyógyította, de figyelmeztette őket, hogy ne árulják el őt, hogy beteljesedjék az ige, amit Izajás próféta mondott: ,,Íme, a szolgám, akit választottam, a kedvencem, akiben lelkem tetszését találta. Rá adom a Lelkemet, és ő ítéletet hirdet a nemzeteknek. Nem vitázik és nem kiált, senki sem hallja a tereken a hangját. A megroppant nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az ítéletet. Az ő nevében reménykednek a nemzetek [Iz 42,1-4].