2020.10.03. szombat
(Boldog Bogdánffy Szilárd, Boldog Columba Marmion)
Csodálatosabbak törvényeid, semhogy felfoghatnám
És felelt Jób az Úrnak, és mondta: ,,Tudom, hogy mindent megtehetsz, és hogy egy gondolat sincs rejtve előtted. ,,Ki az, aki a gondviselést elhomályosítja értelem nélkül?’’ Valóban balgán beszéltem olyanról, ami tudásomat messze meghaladja! Eddig szóbeszédből hallottam felőled, most pedig saját szememmel látlak! Korholom tehát önmagamat, bánom bűneimet porban és hamuban!’’ Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája. És született neki hét fia és három leánya. Az egyiket Jemimának, a másikat Kassziának, a harmadikat pedig Kerenhappuknak hívta. Az egész földön sem lehetett olyan szép leányokat találni, mint amilyenek Jób leányai voltak, és atyjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreikkel. Jób pedig ezek után még száznegyven évig élt és látta nemcsak gyermekeit, hanem gyermekeinek a gyermekeit is negyedízig. -- Majd meghalt vénségben, napokkal betelten.
Taníts jóra, okosságra, tudományra, mert hiszek parancsaidban. Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem, most azonban teljesítem immár, amit elrendeltél. Jóságos vagy te: jóvoltodban taníts meg engem rendeleteidre. A hatalmasok álnokságokat gondolnak ki ellenem, de én teljes szívvel megtartom parancsaidat. Az ő szívük megalvadt, mint a zsír, én azonban törvényeidben gyönyörködöm. Javamra válik, hogy megaláztál engem, hogy megtanuljam igazságaidat. Szád törvénye nekem többet ér mint ezernyi arany és ezüst. Kezed teremtett és formált engem, adj értelmet, hogy megtanuljam parancsaidat. Örvendezve néznek engem, akik téged félnek, mert erősen bízom szavaidban. Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazságosak, és méltán aláztál meg engem. Vigasztaljon meg engem irgalmad, miként szolgádnak ígérted. Szálljon rám irgalmad, hogy éljek, mert törvényedről elmélkedem. Érje szégyen a kevélyeket, mert ők csalárdul gonoszat művelnek ellenem, én azonban elmélkedem rendeleteiden. Forduljanak hozzám, akik téged félnek, és parancsolataidat ismerik. Szívem szeplőtelen legyen rendeleteid szerint, hogy meg ne szégyenüljek. Lelkem epedve várja segítségedet, erősen bízom igédben. Szemem epedve várja igédet, kérdem: ,,Mikor vigasztalsz meg engem?’’ Olyan vagyok, mint tömlő a füstben, de nem feledkezem meg törvényeidről. Meddig kell még várnia szolgádnak? Mikor mondasz ítéletet üldözőim felett? Vermet ásnak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek. Minden parancsod igazság; Csalárdul üldöznek: segíts meg engem! Kevés híja, hogy a földről el nem emésztenek, de én nem hagytam el rendeleteidet. Adj irgalmad szerint életet nekem, hogy szád parancsolatait megőrizzem. Uram, örökkön örökké áll a mennyben a te igéd. Nemzedékről nemzedékre tart a te hűséged, szilárd alapokra helyezted a földet. Rendelésed szerint áll fenn máig, mert neked szolgál minden. Ha nem törvényed volna gyönyörűségem, akkor talán nyomorúságomban elvesztem volna. Sohasem feledem rendeleteidet, mert általuk adsz életet nekem. Tied vagyok, ments meg engem, mert parancsaidat kutatom. Lesnek rám a bűnösök, hogy elveszejtsenek, de én törvényedre figyelek. Látom, hogy minden tökéletesség véges, de a te parancsolatod bizony megmarad. Mennyire szeretem, Uram, törvényedet! Egész nap róla elmélkedem. Ellenségeimnél bölcsebbé tettél parancsolatoddal, mert mindenkor velem van. Minden oktatómnál értelmesebb lettem, mert törvényedről elmélkedem. Az öregeknél értelmesebb lettem, mert rendeleteidet megfogadtam. Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, hogy megtartsam szavaidat. Rendeleteidtől nem térek el, mert te szabsz törvényt nekem. Milyen édesek igéid ínyemnek, jobban ízlenek számnak, mint a méz. Parancsaid értelmet adnak nekem, azért gyűlölöm én a gonoszság minden útját. A te igéd lámpás a lábamnak, s ösvényeimnek fényesség. Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet. Teljes megalázás ért engem, Uram, kelts életre, amint megígérted. Leld, Uram, kedvedet szám önkéntes fogadalmaiban, és végzéseidre taníts meg engem. Életem kezemben hordom szüntelen, de törvényedet el nem felejtem. A bűnösök tőrt vetnek nekem, de rendeleteidtől el nem tévelyedtem. Örökségül nyertem parancsolataidat mindörökké, ezért szívem bennük leli örömét. Törvényeid megtartására hajlítom szívemet mindig és mindörökké. Gyűlölöm az istenteleneket, és szeretem törvényedet. Oltalmam és pajzsom te vagy, erősen bízom ígéretedben. Távozzatok tőlem, gonoszok, mert Istenem parancsait kutatom! Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, s ne hagyd, hogy megszégyenüljek reménységemben! Segíts meg, hogy megszabaduljak, és mindig törvényeden elmélkedjem! Megveted mind, akik rendeleteidtől eltérnek, mert szándékaik gonoszak. Mint salakot, elveted a föld minden bűnösét, azért szeretem parancsolataidat. Szent borzalommal tölti el testemet az irántad való félelem, félek ítéleteidtől. Igazat és helyeset cselekszem, ne szolgáltass ki azoknak, akik szorongatnak engem! Vállalj kezességet szolgád javára, hogy el ne nyomjanak engem a kevélyek. Szemem epedve várja üdvösségedet, és igazságos igédet. Bánj szolgáddal irgalmad szerint, és törvényeidre taníts meg engem! Szolgád vagyok én, adj értelmet nekem, hogy parancsolataidat megismerjem. Uram, itt az ideje a cselekvésnek, mert megszegik törvényedet! Azért szeretem én parancsaidat az aranynál, a színaranynál is jobban. Azért követem minden parancsolatodat, és minden hamis utat gyűlölök. Parancsolataid csodásak! Lelkem azért tanulmányozza őket. Igéid megértése világosságot ad, és értelmesekké teszi az együgyűeket.
Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: ,,Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!’’ Ő azt felelte nekik: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.’’ Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: ,,Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.’’ Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: ,,Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.’’