2021.01.15. péntek
(Remete Szent Pál, Szent Maurusz és Placidusz)
Igyekezzünk bemenni abba a nyugalomba!
Mivel tehát még hátravan az Å‘ nyugalmába való bemenetelünk Ãgérete, féljünk attól, hogy közületek bárkit is késÅ‘n jöttnek találjanak [Zsolt 95,11]! Mert a jó hÃrt kinyilatkoztatta nekünk ugyanúgy, mint nekik; de nekik nem szolgált javukra a hallott beszéd, mert nem egyesült a hit mindazzal, amit hallottak. Hiszen csak akkor megyünk be a nyugalomba, ha hiszünk, ahogy megmondta: ,,Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!’’ [Zsolt 95,11] -- akkor tudniillik, amikor a világ teremtésének művei befejezÅ‘dtek. Mert egy helyen Ãgy szól a hetedik napról: ,,És Isten nyugalomban töltötte a hetedik napot, nem alkotott’’ [Ter 2,2G]. UgyanÃgy ezen a helyen is: ,,Nem mennek be az én nyugalmamba!’’ [Zsolt 95,11] Törekedjünk tehát bemenni abba a nyugalomba [Zsolt 95,11], nehogy valaki az engedetlenségnek ugyanazt a példáját kövesse.
Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk, nem titkoljuk fiaik elÅ‘l, elbeszéljük a jövendÅ‘ nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt. Bizonyságot állÃtott Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanÃtsák meg rá fiaikat, hogy megtanulja a következÅ‘ nemzedék, a születendÅ‘ gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesÃtsék! Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütÅ‘ és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szÃve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt.
KésÅ‘bb újra bement Kafarnaumba, és elterjedt a hÃre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét. Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol Å‘ volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. A hitüket látva Jézus Ãgy szólt a bénához: ,,Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.’’ Ãœltek ott néhányan az Ãrástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban: ,,Hogyan beszélhet ez Ãgy? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?’’ Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy Ãgy gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik: ,,Miért gondoljátok ezeket szÃvetekben? Mi könnyebb, azt mondani a bénának: Â,,Bocsánatot nyertek bűneidÂ'', vagy azt mondani: Â,,Kelj föl, vedd ágyadat és járjÂ''? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- ekkor a bénához fordult: -- Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!’’ Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsÅ‘Ãtették az Istent. Ezt mondták: ,,Ilyet még nem láttunk soha.’’