2021.05.27. csütörtök: JÉZUS KRISZTUS, AZ ÖRÖK FŐPAP
(Canterbury-i Szent Ágoston)
Betelik az Úr dicsőségével az Ő alkotása
Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, és hadd hirdessem azt, amit láttam! Az Úr szava által lettek az ő alkotásai. Miként a tündöklő nap beragyogja a mindenséget, úgy telik be az Úr dicsőségével az ő alkotása. Nemde az Úr a szentek által hirdeti minden csodatettét? A mindenható Úr erőt adott nekik, hogy megállhassanak dicsősége előtt! Kifürkészi a tenger mélységét és az emberek szívét, átlát az ő furfangjukon, mert az Úr minden tudás birtokában van, és látja az idők jelét, tudtul adja a múltat és a jövendőt, és fölfedi a titkok leplét. Egy gondolat sem kerüli el figyelmét, s egy szó sincs rejtve előtte. Ékessé tette bölcsessége remekműveit, aki öröktől fogva örökké van. Nincs ahhoz sem hozzátenni, sem attól elvenni való, és nem szorul ő senki tanácsára. Mily gyönyörű minden műve, pedig csak szikrányi az, amit látni lehet! Mindezek élnek és örökké megmaradnak, és bármikor szükséges, mindegyik szót fogad neki, mind különböznek, egyik a másiktól, és semmit sem alkotott, ami elégtelen lenne.
Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret! Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával! Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki! Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli. Az igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet. Az Úr szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket. A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte. Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden lakója! Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek. Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait. De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott! Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait. Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját. Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket. Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy ereje. Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg hatalmas ereje. De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket. Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket. Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk. Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk!
Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: ,,Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!’’ Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: ,,Dávid Fia! Könyörülj rajtam!’’ Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: ,,Bízzál! Kelj föl, hív téged!’’ Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: ,,Mit akarsz, mit cselekedjek neked?’’ A vak azt felelte neki: ,,Mester! Hogy lássak!’’ Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, a hited meggyógyított téged.’’ Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.