2021.11.08. hétfő
(Szent Kolos, Szent Godfréd)
Az Úr Lelke betölti a föld kerekségét
Szeressétek az igazságot, ti föld bÃrái! Gondoljatok az Úrra jó lélekkel, keressétek Å‘t szÃvetek egyszerűségében, mert azok találnak rá, akik nem kÃsértik, s azoknak nyilvánÃtja ki magát, akik bÃznak benne! Az aljas gondolatok ugyanis eltávolÃtanak IstentÅ‘l, s a próbára tett hatalom megfeddi a balgákat. Mert nem tér a bölcsesség gonosz szándékú lélekbe, és nem lakik bűnnek adózó testben. Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és visszariad, ha igaztalanság közelÃt. A bölcsesség emberbarát lélek ugyan, de nem hagyja büntetlenül a káromló ajkának vétkét, mert Isten az ember veséit kutatja, a szÃvét jól megvizsgálja, és nyelvét meghallgatja. Az Úr lelke ugyanis betölti a földkerekséget, s aki egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról!
A karvezetÅ‘nek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem, tudod, ha leülök és ha fölkelek. MesszirÅ‘l ismered gondolataimat, szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. ElÅ‘re ismered minden utamat. Még nyelvemen sincs a szó,és te már érted egészen, Uram. Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet. Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem! Hová mehetnék lelked elÅ‘l, hová bújhatnék szÃned elÅ‘l? Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélsÅ‘ határára szöknék, ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem. Mondhatnám: ,,BorÃtson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény’’, de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos elÅ‘tted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség. Hiszen te formáltad bensÅ‘m, s anyám méhében te szÅ‘tted a testem. DicsÅ‘Ãtlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved! Létem nem volt titokban elÅ‘tted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam. Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielÅ‘tt egy is eltelt volna belÅ‘lük. Milyen tiszteletreméltók elÅ‘ttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk! Megszámlálnám Å‘ket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék. Bárcsak megsemmisÃtenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolÃtanád tÅ‘lem a vérszomjas embereket, akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened. Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet? Teljes gyűlölettel gyűlölöm Å‘ket, ellenségeim lettek. Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szÃvemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat, lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.
Azután Ãgy szólt tanÃtványaihoz: ,,Lehetetlen, hogy botrányok elÅ‘ ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: Â,,Bánom!Â'' -- bocsáss meg neki.’’ Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: ,,Növeld bennünk a hitet!’’ Az Úr ezt felelte: ,,Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: Â,,Szakadj ki tövestÅ‘l és verj gyökeret a tengerben!Â'', engedelmeskedni fog nektek.