2022.01.20. csütörtök

(Szent Fábián és Sebestyén, Boldog Özséb)

Dávid kockára tette az életét, általa szabadulást hozott az Úr


1Sám 18,6-9

Amikor azonban Dávid a filiszteus megverése után visszafelé tartott, kivonultak az asszonyok Izrael valamennyi városából Saul király elé, énekelve, körtáncot lejtve, ujjongó dobokkal és csörgőkkel, s egyre csak ezt zengedezték a játszó asszonyok: ,,Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret.’’ Nagyon megharagudott erre Saul, nem tetszett neki ez a beszéd, és azt mondta: ,,Dávidnak tízezret adtak, nekem pedig ezret adtak: mi hiányzik még neki, mint a királyság?’’ Ettől a naptól kezdve Saul nem nézett egyenes szemmel Dávidra.

19,1-7

Szólt ezért Saul Jonatánnak, a fiának és minden szolgájának, hogy öljék meg Dávidot. Ám Jonatán, Saul fia nagyon szerette Dávidot. Éppen azért értesítette Jonatán Dávidot, s megmondta neki: ,,Saul, az apám halálra keres téged: reggel tehát, kérlek, vigyázz magadra, s rejtőzködj el titokban. Én aztán majd kimegyek, s azon a mezőn, ahol te leszel, apám elé állok, s beszélek rólad apámnak, s amit tapasztalni fogok, majd tudtodra adom.’’ Jonatán erre jót szólt apjának, Saulnak Dávidról és azt mondta neki: ,,Ne vétkezz király, szolgád, Dávid ellen, hiszen ő nem vétkezett ellened, s cselekedetei nagyon hasznosak neked. Kockára tette életét, és megverte a filiszteust. Az Úr nagy győzelmet juttatott általa egész Izraelnek: láttad és örültél! Miért vétkeznél tehát ártatlan vér ellen, s miért ölnéd meg Dávidot, aki semmit sem követett el?’’ Amikor ezt Saul hallotta, Jonatán szavára megengesztelődött és megesküdött: ,,Az Úr életére mondom, hogy nem fogom megöletni.’’ Erre Jonatán előhívatta Dávidot és elmondta neki mindezeket a szavakat. Aztán Jonatán bevitte Dávidot Saulhoz, s ő ismét olyan volt előtte, mint azelőtt.

Zs 55

A karvezetőnek. A ,,Jónat élem rehókím’’ szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták. Könyörülj rajtam, Isten, mert taposnak rajtam az emberek, egész nap hadakozva legyűrnek. Ellenségeim egész nap taposnak, bizony hadakoznak ellenem, ó, Fölséges. Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek. Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek, ember mit árthatna nekem? Egész nap felforgatják dolgaimat, vesztemre tör minden gondolatuk. Viszályt szítanak és köröttem ólálkodnak, sarkam után leselkednek.Ahogyan ők életemre törnek, úgy fizess vissza gonoszságukért, törd össze haragodban e népeket, Isten! Te számon tartod bújdosásomat, gyűjtsd tömlődbe könnyeimet: Ugye számon kéred őket? Akkor majd meghátrálnak ellenségeim, bármely napon hívlak segítségül: íme megismertem, hogy te vagy Istenem. Az Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Úrban, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek; Ember mit árthatna nekem? Tartozom neked, Istenem, azzal, amit megfogadtam, megadom neked a hálaáldozatokat, mert megmentetted életem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy Isten előtt járjak az élők világosságában.

Mk 3,7-12

Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából, Jeruzsálemből, Idúmeából, a Jordánon túlról. Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt. Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szorongassák őt. Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék. A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: ,,Te vagy az Isten Fia.’’ Ő azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne árulják el őt.