2026.02.11. szerda
(A lourdesi SzƱz Måria, Aniåni Szent Benedek)
Ăldott legyen Istened, az Ăr, aki Izrael trĂłnjĂĄra ĂŒltetett
Amikor pedig SĂĄba kirĂĄlynĆje hallott Salamon hĂrĂ©rĆl az Ăr nevĂ©vel kapcsolatban, Ć is eljött, hogy talĂĄlĂłs kĂ©rdĂ©sekkel prĂłbĂĄra tegye. MiutĂĄn nagy kĂsĂ©rettel Ă©s gazdagsĂĄggal, fƱszereket, mĂ©rhetetlen sok aranyat Ă©s drĂĄgaköveket hozĂł tevĂ©kkel bevonult JeruzsĂĄlembe, elment Salamon kirĂĄlyhoz, s elmondta neki mindazt, ami a szĂvĂ©ben volt. Salamon fel is vilĂĄgosĂtotta minden dologrĂłl, amelyet elĂ©je terjesztett: nem volt olyan dolog, amely a kirĂĄly elĆtt rejtĂ©ly lett volna, s amire meg nem felelt volna. Amikor aztĂĄn SĂĄba kirĂĄlynĆje lĂĄtta Salamon egĂ©sz bölcsessĂ©gĂ©t s a hĂĄzat, amelyet Ă©pĂtett, meg az asztalĂĄn levĆ Ă©teleket, meg a szolgĂĄk lakĂłhelyeit s a cselĂ©dek sorait Ă©s ruhĂĄit, meg a pohĂĄrnokokat, meg azokat az egĂ©szen elĂ©gĆ ĂĄldozatokat, amelyeket az Ăr hĂĄzĂĄban szokott bemutatni, mĂ©g a lĂ©legzete is elĂĄllt, Ă©s azt mondta a kirĂĄlynak: ,,Igaz az a beszĂ©d, amelyet hallottam földemen a te dolgaidrĂłl s bölcsessĂ©gedrĆl; nem hittem, amikor nekem beszĂ©ltĂ©k, amĂg el nem jöttem magam Ă©s sajĂĄt szememmel nem lĂĄttam, s meg nem gyĆzĆdtem, hogy felĂ©t sem mondtĂĄk el nekem: bölcsessĂ©ged Ă©s dolgaid felĂŒlmĂșljĂĄk a hĂrt, amelyet hallottam. Boldogok embereid, s boldogok szolgĂĄid, akik mindig elĆtted ĂĄllnak, s halljĂĄk bölcsessĂ©gedet. Ăldott legyen az Ăr, a te Istened, akinek megtetszettĂ©l, s aki Izrael trĂłnjĂĄra ĂŒltetett -- mivel az Ăr mindörökkĂ© szereti Izraelt --, s aki kirĂĄllyĂĄ tett, hogy jogot s igazsĂĄgot szolgĂĄltass!ââ Majd adott a kirĂĄlynak szĂĄzhĂșsz talentum aranyat s nagyon sok fƱszert meg drĂĄgaköveket: sohasem hoztak többĂ© annyi fƱszert, mint amennyit SĂĄba kirĂĄlynĆje adott Salamon kirĂĄlynak.
TĂĄrd fel az Ăr elĆtt utadat, bĂzzĂĄl benne, Ć majd eligazĂt. Mint a vilĂĄgossĂĄgot, felragyogtatja igazsĂĄgod, Ă©s mint a delet, jogodat. CsendesĂŒlj el az Ărban Ă©s vĂĄrd Ćt. Ne irigykedj arra, akinek szerencsĂ©s az Ăștja, se arra az emberre, akinek cselekvĂ©se ĂĄlnok. Ăllj el a haragtĂłl Ă©s hagyd a bosszĂșsĂĄgot; Ne irigykedj, hogy bƱnbe ne essĂ©l, mert kiirtĂĄs vĂĄr a gonosztevĆkre, s az Ărban bĂzĂłk öröklik a földet. KevĂ©s idĆ mĂșlva a bƱnös mĂĄr nem lesz, a helyĂ©t sem talĂĄlod, ha keresed. A szelĂdek pedig öröklik a földet, Ă©s Ă©lvezik a bĂ©ke teljessĂ©gĂ©t. Les a bƱnös az igazra, fogĂĄt vicsorĂtja rĂĄ. Ăm az Ăr kineveti Ćt, mert elĆre lĂĄtja, hogy eljön az Ć napja. A bƱnösök kardot rĂĄntanak, megfeszĂtik Ăjukat, hogy elejtsĂ©k a szegĂ©nyt Ă©s a szƱkölködĆt, hogy megöljĂ©k az igaz Ășton jĂĄrĂłt. De sajĂĄt szĂvĂŒkbe hatol a kardjuk, s összetörik Ăjuk. Többet Ă©r a kevĂ©s az igaznak, mint sok bƱnösnek a gazdagsĂĄga; Mert összetörik a bƱnösök karja, de az Ăr erĆt ad az igaznak. Ismeri az Ăr az ĂĄrtatlanok napjait, s öröksĂ©gĂŒk örökre megmarad. Rossz idĆkben sem vallanak szĂ©gyent, s az Ă©hsĂ©g napjaiban is jĂłllaknak. A bƱnösök azonban elvesznek, s az Ăr ellensĂ©gei eltƱnnek, mint a mezĆk Ă©kessĂ©ge, eltƱnnek, mikĂ©nt a fĂŒst. Kölcsönre szorul majd a bƱnös Ă©s megfizetni nem tudja, de az igaz megkönyörĂŒl majd Ă©s adakozik. Mert az Ć ĂĄldottai öröklik a földet, az ĂĄtkozottak pedig elvesznek. Az Ăr teszi szilĂĄrddĂĄ az ember lĂ©pteit, Ă©s ĂștjĂĄban kedvĂ©t leli. Ha el is esik, sem ĂŒti meg magĂĄt, mert az Ăr alĂĄtartja kezĂ©t. IfjĂș voltam, meg is öregedtem, de sohasem lĂĄttam az igazat elhagyottan, sem gyermekĂ©t kenyeret koldulni. KönyörĂŒl Ă©s adakozik szĂŒntelen, Ă©s ĂĄldott lesz gyermeke. KerĂŒld a rosszat, jĂłt cselekedj, hogy megmaradhass örökkön-örökkĂ©! Mert az Ăr szereti az igazsĂĄgot, s szentjeit el nem hagyja. Ărökre megbƱnhĆdnek a gonoszok, Ă©s kipusztul az istentelenek magva; Az igazak pedig öröklik a földet, s örökkön-örökkĂ© rajta laknak. BölcsessĂ©get beszĂ©l az igaznak szĂĄja, Ă©s igazsĂĄgot szĂłl nyelve. SzĂvĂ©ben van IstenĂ©nek törvĂ©nye, s nem ingadozik lĂ©pĂ©se. Leselkedik a bƱnös az igazra, Ă©s halĂĄlra keresi; De az Ăr nem adja kezĂ©re, s nem ĂtĂ©li el, ha ĂtĂ©letet mond felette. VĂĄrd az Urat Ă©s Ćrizd meg Ăștjait, Ć majd felmagasztal Ă©s öröklöd a földet; LĂĄtni fogod a bƱnösök vesztĂ©t. LĂĄttam az istentelent amint mindenek fölĂ© emelkedik, zöldellĆ cĂ©druskĂ©nt magasodik; De Ăme, mĂĄr nem volt ott, amikor visszatĂ©rtem, kerestem Ă©s nem talĂĄltam. Ăgyelj az ĂĄrtatlansĂĄgra Ă©s figyelj az igazsĂĄgra: mert a bĂ©kĂ©s embernek van jövĆje, De egy szĂĄlig elvesznek a gonoszok, a bƱnösök jövĆje pusztulĂĄs. MegsegĂti az Ăr az igazakat, oltalmazĂłjuk a szorongatĂĄs idejĂ©n. MegsegĂti Ćket az Ăr Ă©s megszabadĂtja, megmenti a bƱnösöktĆl Ă©s megsegĂti Ćket, mert Ćbenne remĂ©ltek.
EzutĂĄn ismĂ©t magĂĄhoz hĂvta a tömeget, Ă©s azt mondta nekik: ,,Hallgassatok rĂĄm mindnyĂĄjan Ă©s Ă©rtsĂ©tek meg: Semmi, ami kĂvĂŒlrĆl megy be az emberbe, nem teheti Ćt tisztĂĄtalannĂĄ, hanem ami az emberbĆl kijön, az szennyezi be az embert. Akinek fĂŒle van a hallĂĄsra, hallja meg.ââ Amikor bement a hĂĄzba a tömeg elĆl, megkĂ©rdeztĂ©k Ćt tanĂtvĂĄnyai a pĂ©ldabeszĂ©d Ă©rtelmĂ©rĆl. Ăgy vĂĄlaszolt nekik: ,,HĂĄt ti is ilyen Ă©rtetlenek vagytok? Nem lĂĄtjĂĄtok be, hogy mindaz, ami kĂvĂŒlrĆl megy be az emberbe, nem szennyezheti be Ćt, mert nem a szĂvĂ©be jut, hanem a gyomrĂĄba, aztĂĄn pedig a fĂ©lreesĆ helyre kerĂŒl?ââ Ezzel megtisztĂtott minden Ă©telt. ,,Hanem, amint mondtam, ami az emberbĆl kijön, az szennyezi be az embert. Mert belĂŒlrĆl, az emberek szĂvĂ©bĆl erednek a gonosz gondolatok, parĂĄznasĂĄgok, lopĂĄsok, gyilkossĂĄgok, hĂĄzassĂĄgtörĂ©sek, kapzsisĂĄg, gonoszsĂĄg Ă©s csalĂĄrdsĂĄg, kicsapongĂĄsok, irigysĂ©g, kĂĄromkodĂĄs, kevĂ©lysĂ©g Ă©s esztelensĂ©g. Mindez a rossz belĂŒlrĆl szĂĄrmazik, Ă©s beszennyezi az embert.ââ