2026.02.11. szerda

(A lourdes–i SzƱz MĂĄria, AniĂĄni Szent Benedek)

Áldott legyen Istened, az Úr, aki Izrael trĂłnjĂĄra ĂŒltetett


1Kir 10,1-10

Amikor pedig SĂĄba kirĂĄlynƑje hallott Salamon hĂ­rĂ©rƑl az Úr nevĂ©vel kapcsolatban, Ƒ is eljött, hogy talĂĄlĂłs kĂ©rdĂ©sekkel prĂłbĂĄra tegye. MiutĂĄn nagy kĂ­sĂ©rettel Ă©s gazdagsĂĄggal, fƱszereket, mĂ©rhetetlen sok aranyat Ă©s drĂĄgaköveket hozĂł tevĂ©kkel bevonult JeruzsĂĄlembe, elment Salamon kirĂĄlyhoz, s elmondta neki mindazt, ami a szĂ­vĂ©ben volt. Salamon fel is vilĂĄgosĂ­totta minden dologrĂłl, amelyet elĂ©je terjesztett: nem volt olyan dolog, amely a kirĂĄly elƑtt rejtĂ©ly lett volna, s amire meg nem felelt volna. Amikor aztĂĄn SĂĄba kirĂĄlynƑje lĂĄtta Salamon egĂ©sz bölcsessĂ©gĂ©t s a hĂĄzat, amelyet Ă©pĂ­tett, meg az asztalĂĄn levƑ Ă©teleket, meg a szolgĂĄk lakĂłhelyeit s a cselĂ©dek sorait Ă©s ruhĂĄit, meg a pohĂĄrnokokat, meg azokat az egĂ©szen elĂ©gƑ ĂĄldozatokat, amelyeket az Úr hĂĄzĂĄban szokott bemutatni, mĂ©g a lĂ©legzete is elĂĄllt, Ă©s azt mondta a kirĂĄlynak: ,,Igaz az a beszĂ©d, amelyet hallottam földemen a te dolgaidrĂłl s bölcsessĂ©gedrƑl; nem hittem, amikor nekem beszĂ©ltĂ©k, amĂ­g el nem jöttem magam Ă©s sajĂĄt szememmel nem lĂĄttam, s meg nem gyƑzƑdtem, hogy felĂ©t sem mondtĂĄk el nekem: bölcsessĂ©ged Ă©s dolgaid felĂŒlmĂșljĂĄk a hĂ­rt, amelyet hallottam. Boldogok embereid, s boldogok szolgĂĄid, akik mindig elƑtted ĂĄllnak, s halljĂĄk bölcsessĂ©gedet. Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettĂ©l, s aki Izrael trĂłnjĂĄra ĂŒltetett -- mivel az Úr mindörökkĂ© szereti Izraelt --, s aki kirĂĄllyĂĄ tett, hogy jogot s igazsĂĄgot szolgĂĄltass!’’ Majd adott a kirĂĄlynak szĂĄzhĂșsz talentum aranyat s nagyon sok fƱszert meg drĂĄgaköveket: sohasem hoztak többĂ© annyi fƱszert, mint amennyit SĂĄba kirĂĄlynƑje adott Salamon kirĂĄlynak.

Zs 36,5-40

TĂĄrd fel az Úr elƑtt utadat, bĂ­zzĂĄl benne, Ƒ majd eligazĂ­t. Mint a vilĂĄgossĂĄgot, felragyogtatja igazsĂĄgod, Ă©s mint a delet, jogodat. CsendesĂŒlj el az Úrban Ă©s vĂĄrd Ƒt. Ne irigykedj arra, akinek szerencsĂ©s az Ăștja, se arra az emberre, akinek cselekvĂ©se ĂĄlnok. Állj el a haragtĂłl Ă©s hagyd a bosszĂșsĂĄgot; Ne irigykedj, hogy bƱnbe ne essĂ©l, mert kiirtĂĄs vĂĄr a gonosztevƑkre, s az Úrban bĂ­zĂłk öröklik a földet. KevĂ©s idƑ mĂșlva a bƱnös mĂĄr nem lesz, a helyĂ©t sem talĂĄlod, ha keresed. A szelĂ­dek pedig öröklik a földet, Ă©s Ă©lvezik a bĂ©ke teljessĂ©gĂ©t. Les a bƱnös az igazra, fogĂĄt vicsorĂ­tja rĂĄ. Ám az Úr kineveti Ƒt, mert elƑre lĂĄtja, hogy eljön az Ƒ napja. A bƱnösök kardot rĂĄntanak, megfeszĂ­tik Ă­jukat, hogy elejtsĂ©k a szegĂ©nyt Ă©s a szƱkölködƑt, hogy megöljĂ©k az igaz Ășton jĂĄrĂłt. De sajĂĄt szĂ­vĂŒkbe hatol a kardjuk, s összetörik Ă­juk. Többet Ă©r a kevĂ©s az igaznak, mint sok bƱnösnek a gazdagsĂĄga; Mert összetörik a bƱnösök karja, de az Úr erƑt ad az igaznak. Ismeri az Úr az ĂĄrtatlanok napjait, s öröksĂ©gĂŒk örökre megmarad. Rossz idƑkben sem vallanak szĂ©gyent, s az Ă©hsĂ©g napjaiban is jĂłllaknak. A bƱnösök azonban elvesznek, s az Úr ellensĂ©gei eltƱnnek, mint a mezƑk Ă©kessĂ©ge, eltƱnnek, mikĂ©nt a fĂŒst. Kölcsönre szorul majd a bƱnös Ă©s megfizetni nem tudja, de az igaz megkönyörĂŒl majd Ă©s adakozik. Mert az Ƒ ĂĄldottai öröklik a földet, az ĂĄtkozottak pedig elvesznek. Az Úr teszi szilĂĄrddĂĄ az ember lĂ©pteit, Ă©s ĂștjĂĄban kedvĂ©t leli. Ha el is esik, sem ĂŒti meg magĂĄt, mert az Úr alĂĄtartja kezĂ©t. IfjĂș voltam, meg is öregedtem, de sohasem lĂĄttam az igazat elhagyottan, sem gyermekĂ©t kenyeret koldulni. KönyörĂŒl Ă©s adakozik szĂŒntelen, Ă©s ĂĄldott lesz gyermeke. KerĂŒld a rosszat, jĂłt cselekedj, hogy megmaradhass örökkön-örökkĂ©! Mert az Úr szereti az igazsĂĄgot, s szentjeit el nem hagyja. Örökre megbƱnhƑdnek a gonoszok, Ă©s kipusztul az istentelenek magva; Az igazak pedig öröklik a földet, s örökkön-örökkĂ© rajta laknak. BölcsessĂ©get beszĂ©l az igaznak szĂĄja, Ă©s igazsĂĄgot szĂłl nyelve. SzĂ­vĂ©ben van IstenĂ©nek törvĂ©nye, s nem ingadozik lĂ©pĂ©se. Leselkedik a bƱnös az igazra, Ă©s halĂĄlra keresi; De az Úr nem adja kezĂ©re, s nem Ă­tĂ©li el, ha Ă­tĂ©letet mond felette. VĂĄrd az Urat Ă©s Ƒrizd meg Ăștjait, Ƒ majd felmagasztal Ă©s öröklöd a földet; LĂĄtni fogod a bƱnösök vesztĂ©t. LĂĄttam az istentelent amint mindenek fölĂ© emelkedik, zöldellƑ cĂ©druskĂ©nt magasodik; De Ă­me, mĂĄr nem volt ott, amikor visszatĂ©rtem, kerestem Ă©s nem talĂĄltam. Ügyelj az ĂĄrtatlansĂĄgra Ă©s figyelj az igazsĂĄgra: mert a bĂ©kĂ©s embernek van jövƑje, De egy szĂĄlig elvesznek a gonoszok, a bƱnösök jövƑje pusztulĂĄs. MegsegĂ­ti az Úr az igazakat, oltalmazĂłjuk a szorongatĂĄs idejĂ©n. MegsegĂ­ti Ƒket az Úr Ă©s megszabadĂ­tja, megmenti a bƱnösöktƑl Ă©s megsegĂ­ti Ƒket, mert Ƒbenne remĂ©ltek.

Mk 7,14-23

EzutĂĄn ismĂ©t magĂĄhoz hĂ­vta a tömeget, Ă©s azt mondta nekik: ,,Hallgassatok rĂĄm mindnyĂĄjan Ă©s Ă©rtsĂ©tek meg: Semmi, ami kĂ­vĂŒlrƑl megy be az emberbe, nem teheti Ƒt tisztĂĄtalannĂĄ, hanem ami az emberbƑl kijön, az szennyezi be az embert. Akinek fĂŒle van a hallĂĄsra, hallja meg.’’ Amikor bement a hĂĄzba a tömeg elƑl, megkĂ©rdeztĂ©k Ƒt tanĂ­tvĂĄnyai a pĂ©ldabeszĂ©d Ă©rtelmĂ©rƑl. Így vĂĄlaszolt nekik: ,,HĂĄt ti is ilyen Ă©rtetlenek vagytok? Nem lĂĄtjĂĄtok be, hogy mindaz, ami kĂ­vĂŒlrƑl megy be az emberbe, nem szennyezheti be Ƒt, mert nem a szĂ­vĂ©be jut, hanem a gyomrĂĄba, aztĂĄn pedig a fĂ©lreesƑ helyre kerĂŒl?’’ Ezzel megtisztĂ­tott minden Ă©telt. ,,Hanem, amint mondtam, ami az emberbƑl kijön, az szennyezi be az embert. Mert belĂŒlrƑl, az emberek szĂ­vĂ©bƑl erednek a gonosz gondolatok, parĂĄznasĂĄgok, lopĂĄsok, gyilkossĂĄgok, hĂĄzassĂĄgtörĂ©sek, kapzsisĂĄg, gonoszsĂĄg Ă©s csalĂĄrdsĂĄg, kicsapongĂĄsok, irigysĂ©g, kĂĄromkodĂĄs, kevĂ©lysĂ©g Ă©s esztelensĂ©g. Mindez a rossz belĂŒlrƑl szĂĄrmazik, Ă©s beszennyezi az embert.’’